Az elméleti megfontolások és mérésekkel megtámogatott gyakorlati tapasztalatok alapján kiválasztott szabványokat megvalósító prototípus megépítése után valós helyszíneken készültek méréssorozatok. A prototípus alkalmas a 2.4–2.4835 GHz közötti ISM (Instrumentation, Scientic and Medi-cal band) sávban 802.11 b/g/n és a 5,150 – 5,250 Ghz közötti UNII (Unlicensed National Information Infrastructure) sávban működő 802.11.a(c) protokollok szerinti működésre.
A 2.4 GHz-es és 5 GHz -es sávok különböző hullámterjedési tulajdonságai és áthatolóképessége miatt szükséges volt nagyszámú méréssorozat elvégzésére. Az 802.11.a(c) szabvány nagyobb csatorna sávszélességeket alkalmaz, emiatt és a hatékonyabb komplex modulációs eljárásoknak köszönhetően – amelyek amplitúdó és fázismodulációs elemeket is felhasználnak – magasabb átviteli bitrátát biztosít, azonban – ahogy ezt a mérések is igazolták – az áthatolóképessége a 802.11 b/g/n szabványhoz képest jelentősen gyengébb. A különböző fizikai közegek nagyobb csillapítása miatt 5 GHz-en még szabad térben is az első Fresnel zóna nagyobb részének (~60%) akadálymentesnek kell lennie. Annak ellenére, hogy a légköri gázok atmoszferikus csillapítása a frekvenciával annak négyzetével arányosan növekszik, a 2,4-5 GHz tartományban (10GHz alatt) még nem jelentős, így a terjedési veszteség elsősorban az elektromágneses vektormező távolságtól négyzetesen fordítottan függő energiasűrűség csökkenésből adódik. A fentiekből adódóan az 5GHz-es tartomány inkább szabad térben, ill. olyan építészeti terekben használható (sportcsarnok, pályaudvar egybefüggő nagy belső terei: váróterem vágánycsarnok …) ahol a kliensek számára biztosított az hozzáférési pontokra való közvetlen szabad rálátás. A kitűzött cél eléréséhez azaz, hogy terjedési modellek tetszőleges helyszínekre tervezhetőek legyenek a különböző antennák nyereség iránykarakterisztikáinak ismeretén kívül az elvégzett méréssorozatok adathalmazaira is lehet támaszkodni. A kliensek számának növekedése magával vonja a versengő állomások számának növekedését is emiatt nemcsak a frekvenciasávok precíz elosztására hanem a sugárnyalábolás tervezésére is szükség lehet. Egyes speciális helyszíneken (pl. szálloda) nem a kliensszám nagyságrendje, hanem a belső tér tagoltsága követeli nagyobb számú hozzáférési pont telepítését. Ezeken a helyeken az a szűkös frekvenciakészletből adódó átfedések miatti zaj csökkentése céljából a térerősség szabályozása is szükségessé válhat, vagy az adók maximális kimeneti teljesítményének (2.4GHz: 20dbm-100 mW, 5GHz 23dbm-200 mW) korlátozásával vagy kisebb nyereségű (dbi) antennák beépítésével.
A kül és belterekben végzett kísérleti mérések során begyűjtött nagyméretű adathalmaz megismerése és feldolgozása olyan mérnöki ismereteket nyújt amelyek elengedhetetlenek ahhoz, hogy a későbbiekben nagy hatékonysággal, gyorsan lehessen megtervezni a besugárzási tereket a hozzáférési pontok precízen meghatározott paramétereivel és elhelyezésével. Kijelenthetjük, hogy a peremfeltételeknek (helyszínek, kliensszám, kliensenkénti minimális átviteli sebesség, minimálisan elvárt térerő a legrosszabb lefedettségű pontokon is) megfelelő gazdaságossági és technológiai szempontból optimálisan megtervezett rendszert megtervezni csak az elvégzett kutatási eredményekre támaszkodva lehetséges.
