Magyarország szennyvíztisztító telepeinek nagy többsége napjainkra mind hidraulikailag, mind szervesanyag tartalom szempontjából a méretezési állapot felett üzemel. Az átemelőszivattyúk elavult szabályozása nem teszi lehetővé az új igényekhez alkalmazkodó rendszerelvű méretezést használó szabályozás alkalmazását. A szervesanyag tartalom csökkentésére újfajta baktériumokat hoztak létre, amelyek jó hatásfokú működéséhez elengedhetetlen a rendszerünk szabályozásának újragondolása. A matematikai rendszerelmélet és a hálózat bioreaktorként történő felhasználásával célunk a telepek üzemét újra a méretezési állapotra, vagy, ha a rendszerünk engedi, az alá csökkenteni. A szennyvízátemelők számítógéppel történő szabályozása napjainkban szinte általánosnak nevezhető. Minden akna kommunikál egy központi szerverrel. Ezzel szemben a szabályozásukhoz használt célfüggvények és átviteli függvények nem […]

A rendszerirányítás működési logikájának kialakítása A kutatás 2. munkaszakaszában felépítettük a csatornarendszer konkrét morfológiáját és gráfját, felírtuk az optimális szivattyú munkapontok meghatározásához szükséges teljes szimultán hidraulikai egyenletrendszert és annak elvi megoldását. Elemeztük a tározók jelenlegi üzemviszonyait, az üzemeltetési és szabályozási módokat, a szivattyúk napi kapcsolási számát, teljesítményét és a felhasznált energiát. Elemeztük a lehetséges üzemeltetési stratégiákat, összehasonlítottuk az elérhető energia-megtakarításokat. Megállapítottuk, hogy a döntési-szabályozási modell egy apriori stratégiára alapozott tanuló modell kell, hogy legyen. Az apriori stratégia egy folyamatos szivattyú üzemű, átlagos vízszállításra megállapított szivattyú munkapont beállítását jelenti, amelynek alkalmazásával lehetőség szerint folyamatos, 24 órás üzemet valósítunk meg. A szivattyú […]